Szöveggondozás

Hagyományos értelemben vett szöveggondozás nálunk alapértelmezetten nincs. Nem adogatjuk vissza a kéziratot újabb és újabb átdolgozásra, amiben a főhős a végén inkább mégiscsak meghal, vagy inkább mégsem hal meg. Bár nyilván nekünk is van saját ízlésünk, meg gondolkodásunk, meg elképzeléseink, de eszünk ágában sincs a világra ráerőltetni azt. (Például Shakespeare-nek visszadobhatnánk átdolgozásra a Rómeó és Júliát, mert túl patetikus, túl negatív, és ráadásul senki sem fogja ajánlani a barátjának olvasásra, mert szomorú a vége.)

Szakírók kézirataiba végképp nem szólunk bele. Valószínűleg nem is értünk az adott témához.

Van azonban a szöveggondozásnak még két lépcsője, ami nálunk is van: korrektúra és a szerkesztés. Ezek nem részei a csomagoknak, külön kell kérned.

Korrektúra

A korrektúrázás az a folyamat, amikor a helyesírási hibákat tüntetjük el. Ilyenkor szórendbe, fogalmazásba nem nyúlunk bele. Még az esetenként elmaradó egyes szám, többes szám egyeztetési hibákat sem feltétlen javítjuk.

A legtöbb kéziratnak szüksége van korrektúrára. Nincs olyan szerző, aki a saját írásában meg tudna minden helyesírási hibát találni. Az szerintünk nem minősít egy szerzőt, hogy milyen a helyesírása, de bőven van olyan olvasó, aki meg az irodalmi tehetséget a helyesíráson méri le. A legtöbb családban, vagy ismeretségi körben van valaki, aki szívesen elvállalja, hogy a kéziratodat kijavítsa. Megtiszteltetésnek veszik a legtöbben. De még az évek óta nem látott magyartanárod is gyakran szívesen kijavítja a munkádat. Ha nincs senkid, akinek oda tudnád adni, akkor nekünk is van korrektorunk, de sajnos nem tudjuk őt ingyenesen biztosítani. Szöveg fajtájától, tartalmától, állapotától függően adunk rá árat. Csak kérned kell.

Szerkesztés

A szerkesztő az első elfogulatlan szem, aki a kézirattal találkozik. Érthető módon nem kötődik érzelmileg annyira hozzá, mint a szerző, és ez nagyon fontos kitétel. A szerző mögött hosszú hónapok (évek) munkája áll, ha akar, sem képes arra, hogy kívülről lássa a szöveget, szeme óhatatlanul elsiklik bizonyos hibák, hiányosságok felett. 

A szerkesztő dolga, hogy mindezt észrevegye, egységessé tegye a szöveget, tömörítse ott, ahol szükségét érzi, vagy bővítést javasoljon, ha bizonyos részeket hiányosnak ítél. Ő hívja fel a figyelmet a logikai felépítés esetleges hibáira, az előforduló következetlenségekre, tárgyi tévedésekre, logikai bukfencekre. Ügyel a műfajhoz illeszkedő stílusra, stiláris javításokat javasol. 

A szerkesztő nemcsak kéziratban, hanem könyvben is gondolkodik. Mintegy közvetítő a szerző és az olvasó között, egyszerre gondolkodik a szerző és az olvasó fejével. Emellett a terjedelemre, a stílusra, az értehetőségre vonatkozó javaslatai mögött a könyvpiac ismerete is ott áll, így segítheti, hogy ne csak egy jó kézirat, hanem jó könyv szülessen.  

Ez természetesen közös munka: szerző és szerkesztő hetekig labdázik a szöveggel, mire elkészül a végleges kézirat. A szerkesztő kissé pszichológus is. Sok szereplő lelkivilágát kell ugyanis szem előtt tartania ahhoz, hogy végül elkészülhessen a nagy mű. Ezek közül a legfontosabb természetesen a szerző.

Ha a szerző megbízik a szerkesztőben, aki szintén azon fáradozik, hogy a könyv a lehető legjobb legyen, akkor igazán nyerő párost alkothatnak. 

Egyébként

Amint elkezdjük a munkálatokat, akkor már nem tudsz a szövegbe belejavítani, fontosnak tartjuk kihangsúlyozni, hogy a kéziratod végleges verzióját juttasd el hozzánk. Ha a mintapéldány átnézésekor találsz még hibát, külön díj ellenében tudunk változtatni, ez esetben a terjesztésbe csak az újabb mintapéldány elfogadása után kerülhet. Sok időt, energiát (és pénzt) megspórolsz, ha az anyag elküldése előtt mindent ellenőriztél. Ne aggódj egyébként a hibákon. Jelenlegi tudásunk szerint nem létezik vízzel működő autó, és ha lehet, akkor még annál is kevésbé létezik a világon hibátlan könyv.